Ódon néma völgyben patak csobog,
A világ itt másképp forog.
Történelem szőtte szürke lepel,
Egy régies várost lep el.
Dicső várat vaserőd váltotta fel,
Kohó szürke fémet termel.
Melléktermék: acélszív, s vasököl,
Melyet szeretet izzít föl.

Makacsság mely e gyárat emelte,
E kis népet kinevelte.
Mostoha szülő rossz leckéket adott,
Szívükbe bánatot lopott.
Kihűlt a kohó, leállt a gyár is,
Nincs már más; sok üres frázis.
Gyümölcsösre emelt betonvárak,
Kopott ingek, kopott állak.

Egy-egy rövid, no meg jó néhány sör…
A munkát ez váltotta föl.
Szeretet ott benn rég nem lobog,
Helyette gyűlölet morog.
Keserű könnyek, összetört szívek,
Megsárgult régi emlékek.
Nem maradt más: acélszív, s vasököl,
Mely szeretetért kiált föl.
 

2011.tavasz
Miskolc